Máriás lelkülettel

Pintér Gábor érsek atya, apostoli nuncius teljes szentbeszéde a Kőhegyi Kápolna búcsúnapján, 2018. szeptember 8-án Budaörsön.

Kicsit zavarban vagyunk, s alig tudunk mit kezdeni a mai ünneppel, hiszen fölülmúlja az értelmünket, a tapasztalatunkat ... Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy kik voltak a Szűzanya szülei, a hagyomány úgy tartja, hogy Szent Anna és Szent Joachim, de azt joggal feltételezzük, hogy mint vallásos izraeliták örültek kislányuk születésének. Örültek, jóllehet nem sejtették a rá váró hatalmas kitüntetést. Mi már tudjuk, hogy Isten őt szemelte ki arra, hogy testbe öltöztesse Egyszülöttét. Ezért örvendezünk ma, Mária születésnapján, mert mi benne látjuk a végtelenül jó és irgalmas Isten üdvözítő, boldogító szeretetének föllobbanását.


Kisboldogasszony ünnepe arra hív, hogy Szűz Máriára tekintve és tőle kitartást, hűséget, elszántságot, odaadást tanulva felfedezzük azt az életvitelt, amelyre Krisztus hív minket. Hogy életünk alakulásában – amely kívülről szemlélve sokszor csak szánalmas botladozás, pozitív és negatív történések kiszámíthatatlan egymásutánja, tehetetlen ide-oda hányódás – észrevegyük Isten cselekvő JELENLÉTÉT, mely, mint mágnes a vasreszeléket, meghatározott irányba fordítja életünk eseményeit, értelmet és célt adva neki. S mi ez a cél? Teremtő mennyei Atyánk akaratának folytonos keresése, annak elfogadása, s ezáltal minél tökéletesebben egyesülni vele – hiszen ez a mi boldogságunk!
Ma, szeptember 8-án annak születését ünnepeljük, aki értelmével nyilvánvalóan képtelen volt felfogni, mik Isten valódi tervei vele, de mélységes hitével képes volt IGENT mondani az Úrnak és teljesen ráhagyatkozni az Ő bölcsességére. Az emberi szabad akarat természetesen lehetővé teszi, hogy meghiúsítsa Isten ránk vonatkozó örök tervét. A Názáreti Szűz élete azonban éppen az isteni elhatározás és az emberi szabad akarat együttműködésének a csodája, s egyben követendő példája.


Ne feledjük el: a Szent Szűz nem tudott többet, mint ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy szabadon igent mondjon Isten akaratára. Nem tudott róla, hogy ő szeplőtelenül fogantatott, mint ahogy arról sem, hogy majd testestül-lelkestül fölvétetik a mennybe. Nem emberi tudása és számítása szerint döntött, hanem egyszerűen beállt Isten akaratának folyamába. Ahelyett, hogy sokat okoskodott vagy kérdezett volna, hallgatott és figyelt. Készsége, nyitottsága arra képesítette, hogy mindent elfogadjon Isten kezéből.
A Szűzanya méhében tehát Isten emberré lett. Ez az emberiség történelmének egyik legnagyobb eseménye. Következésképpen az teljesen lehetetlen, hogy amit a Szűzanya tett, azt átengedjük a feledésnek. Amit ő tett, az szó szerint felejthetetlen! Az ő élete nem olyan, mint egy kép, amit egyszerűen leakaszthatunk a falról. Az élő Isten és az ember kapcsolatáról lehetetlen úgy beszélni, hogy ne legyen benne a Szűzanya, s az ő egész lénye, hűsége, magával ragadó lelkülete.


A „máriás” lelkület azt jelenti, hogy amint a Szűzanya igent mondott, és odaadta önmagát Istennek – mondván: legyen nekem a Te igéd szerint –, ugyanúgy mi is igent mondunk, hogy Mennyei Atyánk bennünk testesítse, formálja, jelenítse meg önmaga képét. Amit az Istenszülő végbevitt, az vár ránk is: igent mondva, a bensőnkben megszülethet az Atya eleven képe, Jézus Krisztus.
Mert voltaképpen nincs más istenkép, csak Jézus Krisztus. Aki úgy szeret, ahogy ő szeretett minket, abban láthatóan, tapasztalhatóan jelen van az Isten. S ha a Szentlélek erejéből Jézus bennünk él, akkor biztosak lehetünk, hogy ez majd a családunkban, a munkahelyünkön, a közösségeinken is meglátszik. ... A Szűzanya lelkülete látogatásra, kapcsolatokra is késztet bennünket, hogy fölkeresve egymást, fölkínáljuk azt, amink van. Ahogy a Szűzanya méhében a Lélek már elkezdett átragyogni a másikba – például Szent Erzsébetbe és Keresztelő Szent Jánosba –, ugyanúgy majd belőlünk is fölfénylik a bennünk élő isteni szépség és erő.


Kétségtelenül elmondhatjuk, hogy Mária egyike Isten nagy titkainak, misztériumainak. De nem egy fal Krisztus és mi közöttünk, hanem ablak, amely az Atyának az emberek, és különösen a nők iránt érzett szeretetére, és velük kapcsolatos tervének hihetetlen mélységeire nyílik.


Egy alkalommal Ferenc pápa azt a merész kijelentést tette, hogy Mária fontosabb az apostoloknál. Miért fontos, hogy maga a pápa, Péter utódja kimondja ezt?
Ferenc pápa gyermekként, mikor bajban volt, édesanyjával együtt a Szűzanyához imádkozott. Amikor fiatal volt, ugyanígy tett. Amikor papként valami lehetetlen dolog előtt állt, kihez máshoz, ha nem a Szűzanyához fohászkodott. Aztán püspök lett, végül Szent Péter utódja, és akkor is a Szűzanyához imádkozott. Vagyis számára magától értetődő, hogy a Szűzanya nagyobb, fontosabb, fölülmúlóbb, mint az apostolok, és ezt a Szentatyánk ki meri mondani. Neki a lényéhez tartozik, hogy mindenki számára ismertté tegye ezeket a megélt emberi élményeket.


Példa ez nekünk is: időnként bátran meg kell méretni magunkat, és ki kell mondani egyszerű, alapvető dolgokat. ... Ferenc pápa így folytatja: a nő fontosabb a püspököknél és a papoknál. Hát, drága hölgyek! Érezték már valaha, hogy Önök fontosabbak, mint a papok meg a püspökök? Pedig ezt a Szentatya állítja, én csak őt idézem. Vajon miért mond ilyeneket a Pápa? Csak azért, hogy valami meghökkentőt hozzon elő, ami zavarba hozza az embereket?


Amikor gyermekkorában az édesanyjától tanulta az anyanyelvet, tőle tanult imádkozni, ki szeretgette a legtöbbet és a legjobban őt? Nemde az édesanyja? Amikor pappá lett, a szeretet ugye továbbra is az édesanyjától volt a legőszintébb, legtisztább, legönzetlenebb? Föltehette magának a kérdést: Mi is a pap dolga? Hogy fölé emelkedjen a híveknek, és onnan hirdesse a nagy igazságokat, hozzon ítéleteket? Nem, sokkal inkább az a feladata, hogy Krisztus szeretetének anyai módon a forrása legyen! Ferenc pápa nem győzi hangsúlyozni tanításában, hogy Isten szeretete mindenek előtt anyai szeretet ...
A Szentatyának ezek a szavai eleven igazságok, melyek helyreállítják a rendet zavaros világunkban. Ha ezekkel az egyszerű tapasztalatokkal, amelyeket megélünk, amelyeket hordozunk magunkban, mélyen szembesülünk, akkor rá fogunk döbbeni, hogy a kereszténység ebben a hihetetlenül egyszerű szeretet-áramlásban nyilvánul meg.
A Szűzanya, akit ma ünneplünk, mindig velünk van, mindig jelen van, mindig kérni lehet, mindig oda lehet hozzá futni, sőt, ne szégyelljük kimondani: hozzá tudunk menekülni.


A szentmise elején azt mondtam: Oh, ti boldog budaörsiek! Meggyőződésem, hogy ti budaörsiek valóban boldogok lehettek, mert tiszteletreméltó sváb őseitek megtanulták Máriától a HŰSÉGET, és képesek voltak ezt átörökíteni a mai generációknak is. A budaörsieket arról ismerik országszerte, hogy sváb szorgalmukkal minden nehézség ellenére mindig képesek voltak jólétet teremteni maguknak. Hűségesen őrzött sváb identitásuk következtében aljas és gonosz politikai játszmák áldozataivá váltak, de Istenbe vetett bizalmuk töretlenül megmaradt és ez átsegítette őket a legnagyobb fájdalmakon is. A budaörsiek hűsége és kitartása képes volt megőrizni a Passió-játék csodálatos hagyományát, mely által erősítik saját hitüket éppúgy, mint sok ezer más emberét. S hogy felejthetnénk el azokat a gyönyörűséges úrnapi virágszőnyegeket – amik szavak nélkül hirdetnek óriási hitet és hűséget. (Nem hallgathatom el, hogy amikor a Fülöp-szigeteken dolgoztam és egy távoli szigetre hívtak úrnapi szentmisét és körmenetet ünnepelni, azzal a gesztussal kedveskedtek, hogy az internetről letöltött képek alapján egy budaörsi virágszőnyeget másoltak le trópusi virágokból ... A vendéglátó püspök a fülembe súgta: „úgy gondoltuk, hogy így még jobban otthon érzi magát nálunk“ ...) --- Szóval, a budaörsieknek számos okuk van boldognak lenni, ne engedjük, hogy a hétköznapi gondok elfeledtessék ezt velünk!


Végezetül hagy emeljek ki még egy fontos dolgot, amit Máriától meg kell tanulnunk: ő nem volt türelmetlen, mi se legyünk azok. A türelmetlenség azt jelzi, hogy nem bízunk eléggé Istenben, nem adunk neki esélyt, hogy megmutassa, mi a jó nekünk. Mi akarjuk ellenőrzésünk alá vonni életünk minden területét. S emiatt stresszben élünk, nem tudunk igazán örülni semminek, hamar megunjuk, természetesnek vesszük azt is, ami új, ami szép, ami Isten csodája.


Testvéreim, ne aggodalmaskodjunk folyton jövőnk miatt! A nagyszerű református lelkipásztor és pszichológus, Gyökössy Endre úgy nevezi ezt a jelenséget, hogy gonditisz: beteges aggodalmaskodás. Aki gondjaiba belebetegszik, aki nem látja, nem veszi észre a gondjai mögött az élet szépségeit, Isten ajándékait és megnyugtató jelenlétét, – a fölött elhatalmasodnak a gondok. Az ilyen ember kiállhatalanná válik. Állandóan panaszkodik és elégedetlen. A kis problémákat felnagyítja, a nagy dolgokat lekicsinyli. Cselekvő lendülete lebénul, mindenben csak bajt és veszélyt lát, áldozatnak és vértanúnak kiáltja ki magát, aki mindig vesztes – mai szóhasználattal egy lúzer. Számára sosincs jó idő, őt mindig veri az élet. És ez az ördögi kör rányomja bélyegét házastársi, családi, munkahelyi, emberi kapcsolataira is. Morcossá, megkeseredetté válik, és rossz társaságnak bizonyul. Zaklatottságában mindig másokat hibáztat, a másik emberben csak a rosszat veszi észre, amellyel neki minduntalan ártani akarnak. Az ilyen ember tele lesz előítélettel, görcsökkel, nem tud ellazulni, időt szánni magára, a csendre, a természet csodálatára, egy baráti beszélgetésre. Állandóan összeesküvés-elméleteket gyárt, és kétségbe vonja mások jóindulatát.


Mária példája segít, hogy tágítsuk ki látókörünket, mert várakozásunknak, reményünknek tétje van. Legyünk készek arra, hogy Isten állandóan jelen lehessen az életünkben. Legyünk készek várni, változtatni, s ha kell, változni is. Ne tépjük fel azonnal a rég várt levelet, ne bontsuk ki azonnal az ajándékot, ha először magára az ajándékozóra kellene egyszer időt szánni. Ne dobjuk sutba ötleteinket és bizalmunkat csak azért, mert Isten ott helyben nem oldotta meg kéréseinket. Tanúsítsunk hitet, önmérsékletet és türelmet Istennel szemben.


Hitünkbe kapaszkodva szemléljük higgadtan a világ változásait, és ne kapkodjunk azonnali, könnyed megoldások után. Előlegezzünk bizalmat Istennek, mint a Szűzanya. Az ismeretlen, előttünk még nem világos isteni tervben is kezdjük keresni napról-napra az Úr akaratát. Ragadjon ránk Mária élhető, eredeti, ma is időszerű életstílusa, lelkesítsen magatartásmintája, és példájából kiindulva tudjunk, merjünk, akarjunk bátran IGENT mondani Istennek. Amen.

2018.09.09 18:54
Miserend
H K Sze Cs P Sz V
07:30
08:00
09:00
10:30
19:00

Közösségeink

Nepomuki Szent János Plébánia Karitász Csoport

". . . Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen és felruháztatok engem, beteg voltam és meglátogattatok engem, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. . . . Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek. . . Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e legkisebbek közül, nekem sem cselekedtétek. . . " (Mt. 25,35-36, 45).

Budaörsi Kolping Család

A Kolping-mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy tagjaival egyre mélyebben megismertesse a keresztény értékeket és ezáltal tettekre serkentse őket. Ebben alapvető útmutatás Kolping Adolf életpéldája és műve, valamint a katolikus társadalmi tanítás.

A budaörsi Siloe karizmatikus imaközösség

1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak...

Szent Tarziciusz Egyesület

A 2000-es évek elején kezdett el érlelődni néhányunkban a gondolat, hogy mi lenne, ha a Budaörsi Római Katolikus Egyházközség szép számú ministráns közösségét egy civil szervezetbe integrálnánk, amely értünk, céljaink eléréséért jönne létre...
 

Élünk - Újság

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2018. április 1.) 60. szám

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2017. december 24.) 59. szám

Élünk újság

a Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja (2017. április 16.) 58. szám